2011. április 11., hétfő

OSASYI KAKAÓSCSIGÁJA

Történt egyszer már pont egy éve, hogy otthonunkban vendégül láthattunk 5 hétre egy amerikai fiút. Ő volt Osayi.



 Már előre izgultam, hogy milyen ételeket fogok neki készíteni, mennyire fog neki ízleni amit főzök. 
Hamar kiderült, hogy a húst és az édességet szereti a legjobban. A zöldségeket egyáltalán nem szerette, annyira, hogy még a MD hamburgerből is kivette a salátát. A levest szinte egyáltalán nem ismerte, de megette mindet a zöldségeket kivéve.



Tulajdonképpen mindent megevett amit eléraktunk, /de legalább is megkóstolta/. Mondjuk amikor a pulykaláb levest feltálaltuk és meglátta a kb 30 cm-es lábikókat és a zúza, mája tálat, hát mondhatom nézett nagyokat. 

Az első hét végére már aranyosan mondta, hogy "nagyon finom" és hüvelykujjával is jelezte mellé, ha mégsem érteném a dícsérő szavakat.

Sorban készültek a finom tésztás, édes ételek: palacsinta, máglyarakás, szilvás gombóc, nudli, derelye és a sok sütemény. Mind nagyon ízlett neki. Mivel Szegedre jártak a fiammal iskolába minden reggel kakaós csigát  vettek reggelire. Az ötödik hét végére elég jól beszélt már magyarul /jobban mint én angolul/, tudott számolni, tudta a neveket, köszönéseket. Ahogy mondta, hogy "egészségedre", "szia" soha nem felejtem el.
 Útravalóul csomagoltunk neki jó magyar szokás szerint egy rakat kakaós csigát és pár doboz hájaskiflit, hogy az otthoniak is érezzenek jó magyar ízeket. Karácsonyra küldtem nekik szaloncukrot, beiglit és mézeskalácsot.

Egyszer beszélgettük mennyire nem szereti a répát, nálunk az ugye megszokott eledel. Na sütöttem neki répás sütit, amiről csak az mondja meg, hogy répa van benne aki látja az elkészítését. Nagyon sokat evett belőle és újongott, hogy milyen finom. Gondolkodtam, hogy megmondjam-e neki hogy valójában répa van benne nem is kevés! De nem rontottam el az örömét. 

És amiért mind ezt leírtam, mert a hétvégén csokis és kakaós csigát sütöttem a családnak nasira.

Imádom Limara receptjeit és ha nem is mindig ugyan úgy de kedvet kapok az elkészítésükhöz. Nála olvastam a múlt héten egy kalácsreceptet amit Osayi-osan megsütöttem.




Sima kalács tészta ami áll: 1,5 dl tej, 2,5 dkg élesztő, 1 tojás, 2 ek cukor, 1 kk só, 50 dkg liszt és egy kis olvasztott margarin. Ezeket összekeverem és "csodatálban" megkelesztem. Kinyújtom és megkenem olvasztott margarinnal. A képeken a csokis változat van, amibe 1 tábla tejcsokit felkockázva szétszórok és mazsolát szórtam mellé. A másnap készültbe  cukrozott kakaóport raktam. Aztán feltekertem és 16-18 darabra vágtam, kivajazott tepsibe vagy tortaformába raktam. A tetejére szórtam egy kis cukrot, hogy biztos édes legyen. 180 fokos sütőben kb 30 percig sütöttem. Nagyon finom lett és nem kellett sokáig  nézegetni.


Tudom, hogy Amerikában a "rokonok" is olvassák a blogot, bár ez a fordító program néha melléfog, de hátha meg tudják sütni ők is.

Örülök, hogy benéztél hozzám! Szép  napot!  

€dit

1 megjegyzés:

Medora írta...

Minden tiszteletem a Tiétek, hogy a saját mellé még "lízingeltetek" egy másikat is! Egy kamasszal is nehéz kijönni, de ha megduplázódik a széthajigált ruhák száma a lakásban! A sütijeid nagyon guszták.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...